A zsoltárok Chapter 77

1. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2. (77:3) Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3. (77:4) Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

4. (77:5) Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5. (77:6) Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

6. (77:7) Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7. (77:8) Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8. (77:9) Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

9. (77:10) Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

10. (77:11) És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11. (77:12) Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

12. (77:13) És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

13. (77:14) Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14. (77:15) Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15. (77:16) Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

16. (77:17) Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17. (77:18) A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18. (77:19) Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19. (77:21) Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20. (77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.