A zsoltárok Chapter 106

1. Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.

2. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

3. Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden idõben.

4. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

5. Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

6. Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

7. Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

8. De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

9. Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

10. És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

11. Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

12. És hittek az õ beszédeinek, és énekelték az õ dicséretét.

13. Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

14. Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

15. És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

16. És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

17. Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

18. És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

19. Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

20. Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

21. Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

22. Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

23. Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse õket.

24. És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

25. És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

26. De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

27. S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

28. Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

29. És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

30. Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

31. És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

32. Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

33. Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

34. Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

35. Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

36. És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

37. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

38. És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

39. És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

40. De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

41. És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

42. És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

43. Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

44. De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

45. És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

46. És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

47. Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

48. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.