A zsoltárok Chapter 17

1. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jõ csalárd ajakról.

2. A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3. Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is nem jött ki a számon.

4. Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.

5. Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8. Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9. A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12. Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.

13. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14. Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15. Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.