A zsoltárok Chapter 104

1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

3. A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

5. Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11. Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13. A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

22. Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

23. Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

24. Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

26. Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

28. Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31. Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35. Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!