A zsoltárok Chapter 10

1. Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

3. Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

4. A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

5. Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

6. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10. Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

11. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

13. Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

14. Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.