Ézsaiás Chapter 22

1. Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestõl felmenél a házak tetejére?

2. Te lármával teljes, zajos város, örvendezõ város, megöletteid nem fegyverrel ölettek, meg, és nem harczon hullottak el!

3. Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív elõtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midõn futni akartak messzire.

4. Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.

5. Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jõ Istentõl, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kõfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.

6. És Élám fölvette a tegezt, és jõ szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.

7. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.

8. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdõ házának fegyverzetére,

9. És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyûjtitek az alsó tó vizét.

10. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kõfalat megerõsíthessétek;

11. És árkot csináltok a két kõfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Õt nem látjátok!

12. És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,

13. És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!

14. És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.

15. Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház fõemberéhez, és mondd meg néki:

16. Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!

17. Ímé az Úr elhajít téged erõs hajítással, és megragadván megragad,

18. Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsõséged szekerei, te, urad házának gyalázata!

19. És kivetlek állásodból és lerántlak helyedrõl.

20. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,

21. S felöltöztetem õt öltözetedbe, és öveddel megerõsítem, és uralmadat kezébe adom, és õ lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;

22. S az õ vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;

23. S beverem õt, mint szeget erõs helyre, és lészen dicsõséges székül az õ atyja házának;

24. S reá függesztik atyja házának minden dicsõségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektõl a tömlõknek minden edényeiig.

25. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erõs helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.