Jób Chapter 41

1. Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2. Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3. Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4. Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?

5. Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6. Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7. Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

8. Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9. Ímé, az õ reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

10. Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11. Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind az enyém!

12. Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13. Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14. Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

15. Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

16. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ sem megy.

17. Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18. Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19. A szájából szövétnekek jõnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

20. Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.

21. Lehellete meggyujtja a holt szenet, és szájából láng lövel elõ.

22. Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.

23. Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24. Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.

25. Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26. Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

27. Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28. A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29. Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30. Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31. Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megõszült.

33. Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34. Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.