Jób Chapter 22

1. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2. Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

3. Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4. A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

5. Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8. A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10. Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11. Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12. Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13. És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14. Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

15. Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16. A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17. A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18. Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

19. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

20. Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21. Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

22. Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

23. Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

24. Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25. És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

30. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.