Jób Chapter 39

1. Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

2. (39:5) Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

3. (39:6) Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

4. (39:7) Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

5. (39:8) Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

6. (39:9) A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

7. (39:10) Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

8. (39:11) A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld gazt felkeres.

9. (39:12) Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

10. (39:13) Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

11. (39:14) Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

12. (39:15) Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?

13. (39:16) Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

14. (39:17) Hiszen a földön hagyja tojásait, és porral költeti ki!

15. (39:18) És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

16. (39:19) Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

17. (39:20) Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

18. (39:21) De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

19. (39:22) Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

20. (39:23) Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!

21. (39:24) Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

22. (39:25) Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

23. (39:26) Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

24. (39:27) Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

25. (39:28) A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

26. (39:29) A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27. (39:30) A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

28. (39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.

29. (39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

30. (39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.