Jób Chapter 3

1. Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.

2. És szóla Jób, és monda:

3. Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4. Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6. Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7. Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8. Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9. Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10. Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

11. Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12. Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

13. Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

14. Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

15. Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16. Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17. Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18. A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19. Kicsiny és nagy ott egyenlõ, és a szolga az õ urától szabad.

20. Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

21. A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22. A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23. A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24. Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25. Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

26. Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.