A példabeszédek Chapter 15

1. Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

2. A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

3. Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

4. A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

5. A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

6. Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

7. A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

8. Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

9. Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

10. Gonosz dorgálás jõ arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

11. A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

12. Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.

13. A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

14. Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

15. Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma van.

16. Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

17. Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

18. A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.

19. A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

20. A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

21. A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

22. Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.

23. Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!

24. Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

25. A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

26. Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

27. Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

28. Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

29. Messze van az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

30. A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.

31. A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

32. A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

33. Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.