A bírák Chapter 5

1. Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

2. Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

3. Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

4. Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztõl áradának,

5. A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt.

6. Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

7. Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként.

8. Új isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk elõtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között?

9. Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

10. Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szõnyegeken És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!

11. Az íjászok szavával a vízmerítõk között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!

12. Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

13. Akkor lejött a hõsök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

14. Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.

15. És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követõivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.

16. Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

17. Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért idõzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

18. De Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, És Nafthali, a mezõség magaslatain!

19. Királyok jöttek, harczoltanak: Akkor harczoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek.

20. Az égbõl harczoltak, A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!

21. A Kison patakja seprette el õket; Az õs patak, a Kison patakja! Végy erõt én lelkem!

22. Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

23. Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, – Átkozva-átkozzátok annak lakosait!

24. De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nõk felett legyen áldott!

25. Az vizet kért, õ tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

26. Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,

27. Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

28. Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: "Miért késik megjõni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?"

29. Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Õ egyre csak azok szavait ismételgeti:

30. Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.

31. Így veszszenek el minden te ellenségeid, Uram! De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelõ nap az õ erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig.