A példabeszédek Chapter 21

1. Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

2. Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

3. Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

4. A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

5. A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.

6. A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

7. Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

8. Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

9. Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

10. Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

11. Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

12. Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

13. A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

14. A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

15. Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

16. Az embr, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

17. Szûkölködõ ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

18. Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.

19. Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

20. Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21. A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

22. A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

23. A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

24. A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

25. A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

26. Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.

27. Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

28. A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.

29. Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

30. Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

31. Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!