Józsué Chapter 9

1. Lõn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:

2. Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.

3. De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.

4. És õk is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlõket;

5. És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.

6. Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki és Izráel férfiainak: Messze földrõl jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.

7. Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?

8. Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?

9. És mondának néki: Igen messze földrõl jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az õ hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;

10. Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.

11. Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!

12. Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jõjjünk: most ímé, száraz és penészes lett.

13. Ezek a boros tömlõk is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!

14. És võnek a férfiak azoknak eledelébõl, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.

15. És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.

16. De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sõt közöttök lakoznak azok.

17. Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.

18. De nem bánták õket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet fõemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a fõemberek ellen.

19. Mondának azért mind a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk õket.

20. Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk õket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik.

21. Mondának azért a fõemberek nékik: Ám éljenek! És lõnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a fõemberek.

22. Hívatá ugyanis õket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messzirõl valók vagyunk mi tõletek, holott ti közöttünk laktok?

23. Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.

24. Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja elõletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.

25. És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik elõtted, úgy cselekedjél mivelünk!

26. És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá õket Izráel fiainak kezébõl, és nem ölék meg õket.

27. És tevé õket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.