Józsué Chapter 2

1. És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimbõl titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának.

2. Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;

3. Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.

4. Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala õket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.

5. És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek õket.

6. Pedig õ felhágatta õket a házhéjára, és elbujtatta õket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.

7. És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivõ úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, akik õket üldözik vala.

8. Õk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne õ hozzájok az asszony a házhéjára,

9. És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad elõttetek.

10. Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét elõttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek.

11. És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!

12. Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,

13. Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nõtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.

14. És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha nem nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.

15. Alábocsátá azért õket kötélen az ablakon (mert az õ háza a kõkerítés falán vala, és õ a kõkerítésen lakik vala).

16. És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözõk, és ott rejtõzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözõk; azután pedig menjetek a magatok útján.

17. A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtõl, a melylyel te megeskettél minket!

18. Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyûjtsd be magadhoz a házba.

19. És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az õ fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki teveled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.

20. Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.

21. Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá õket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.

22. És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözõk. Keresék ugyanis õket az üldözõk minden úton, de nem találták vala.

23. Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyrõl, és átmenének a Jordánon, és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.

24. És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.