2 Mózes Chapter 20

1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.

3. Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn-szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.

6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;

11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

13. Ne ölj.

14. Ne paráználkodjál.

15. Ne lopj.

16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

18. Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

19. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

20. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.

21. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.

22. És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.

23. Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.

24. Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

25. Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kõbõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt.

26. Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.