2 Királyok Chapter 25

1. És történt az õ uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik napján, hogy feljött Nabukodonozor, Babilónia királya minden õ seregével Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene, és köröskörül ostromtornyokat építettek ellene.

2. És megszállva tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig;

3. De a negyedik hónap kilenczedik napján akkora inség lett a városban, hogy nem volt mit enni a föld népének.

4. És betöretett a város, és a harczosok mind futni kezdtek éjjel a kettõs kõfal között levõ kapu útján, a mely a király kertje mellett van; a Káldeusok pedig ott táboroztak a város körül. És a király is elfutott a puszta útján.

5. De a Káldeusok hada ûzõbe vette a királyt, és utólérték õt Jerikhó mezején, és egész serege szétszóródott mellõle.

6. És elfogták a királyt, és elvitték õt Babilónia királyához Riblába, a hol ítéletet tartottak fölötte.

7. És Sédékiás fiait saját szeme láttára vágták le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és lánczokba verve vitték el õt Babilóniába.

8. És az ötödik hónap hetedik napján – ez a Nabukodonozor, babilóniai király uralkodásának tizenkilenczedik esztendeje – feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, Babilónia királyának szolgája Jeruzsálembe;

9. És felgyújtotta az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálem összes házait és mind a nagy palotákat felégette tûzzel.

10. És Jeruzsálem kõfalait köröskörül lerombolta a Káldeusok serege, a mely a vitézek hadnagyával volt.

11. A többi népet pedig, a mely a városban még megmaradt volt, és azokat, a kik Babilónia királyához hajlottak, és a többi népet mind elhurczolta Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya.

12. A föld népének csak a szegényébõl hagyott ott a vitézek hadnagya szõlõmíveseket és szántó-vetõ embereket.

13. És a rézoszlopokat, a melyek az Úr házában voltak, és a mosdómedenczék talpait és a réztengert, a mely az Úr házában volt, összetörték a Káldeusok, és azok rezét Babilóniába vitték.

14. Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, temjénezõket, és minden, szolgálatra rendelt, egyéb rézedényeket.

15. És elvitte a vitézek hadnagya a serpenyõket, a medenczéket, a melyek közül némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstbõl voltak,

16. A két rézoszlopot, a réztengert és a mosdómedenczék talpait, a melyeket Salamon csinált volt az Úr házában; megmérhetetlen volt mindezeknek az edényeknek a reze.

17. Az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és egy rézgömb volt rajta és a gömb három sing magas volt, a gömbön köröskörül hálózat és gránátalmák mind érczbõl, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a hálózattal együtt.

18. És elhurczolta a vitézek hadnagya Serája papot is, az elsõ rendbõl és Sofóniás papot, a második rendbõl és a három ajtónállót,

19. És a városból elvitt egy fõembert, ki a hadakozó férfiak elõljáró hadnagya volt, és öt férfiút, a kik a király körül forgolódtak volt, a kik találtattak a városban, és a sereg hadnagyának íródeákját, a ki sereget gyûjt vala a föld népe közül, és hatvan férfiakat a föld népe közül, a kik ott találtattak a városban.

20. És vevé õket Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, és elvitte Babilónia királyához Riblába,

21. És levágta õket Babilóna királya, és megölte Riblában a Hámát földjén. És így viteték el Júda az õ földjérõl.

22. A Júda földjén megmaradt népnek pedig, a melyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia királya, Gedáliát, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát, rendelte tiszttartóul.

23. Mikor pedig meghallották a seregek hadnagyai mind, és az õ embereik, hogy Babilónia királya Gedáliát tette tiszttartóvá, elmentek Gedáliához Mispába, Izmáel, a Nétánia fia, és Johanán, a Kareáh fia, és Serája, a nétofáti Tánhumet fia, és Jahazánia, Maakáti fia, õk és az õ embereik;

24. És megesküdött nékik Gedália és az õ embereiknek, és monda nékik: Ne féljetek a Káldeusoknak való szolgálattól. Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz.

25. A hetedik hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma fiának fia, a ki királyi magból volt, és vele tíz férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a Káldeusokat, a kik õ vele voltak Mispában.

26. És felkelt az egész nép kicsinytõl nagyig és a seregek hadnagyai, és elmentek Égyiptomba; mert féltek a Káldeusoktól.

27. És lõn a harminczhetedik esztendõben, Joákinnak, a Júda királyának fogságba hurczoltatása után, a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján, kivette Evil-Merodák, Babilónia királya, az õ uralkodásának elsõ esztendejében Joákint, Júda királyát a fogházból;

28. És kegyesen beszélt vele, és feljebb tette az õ székét a többi királyok székeinél, a kik nála voltak Babilóniában;

29. És kicserélte fogsága ruháit, és mindenkor nála volt étele életének minden idejében.

30. És mindenkor kijárt az õ része, a melyet a király adott néki napról-napra életének minden idejében.