Ézsaiás Chapter 26

1. Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!

2. Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.

3. Kinek szíve reád támaszkodik, megõrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;

4. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.

5. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;

6. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.

8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! Te neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.

10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.

12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.

13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!

14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.

15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.

16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!

18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.

19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

21. Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!