Lukács Chapter 18

1. Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

2. Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

3. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

4. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

5. Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

6. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

7. Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltának éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?

8. Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?

9. Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

10. Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.

11. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.

12. Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.

13. A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!

14. Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

15. Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

16. De Jézus mágához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert iyeneké az Istennek országa.

17. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semiképen nem megy be abba.

18. És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

19. Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

20. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

21. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

22. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

23. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

24. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

25. Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26. A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

27. Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

28. És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

29. Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

30. A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.

31. És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

32. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

33. És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.

34. Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

35. Lõn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

36. És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

37. Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

38. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

39. A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

40. És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,

41. Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.

42. És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

43. És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsõséget ada az Istennek.