2 Korinthus Chapter 11

1. Vajha elszenvednétek tõlem egy kevés balgatagságot! Sõt szenvedjetek el engem is.

2. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplõtlen szûzet állítsalak a Krisztus elé.

3. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtõl.

4. Mert hogyha az, a ki jõ, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltûrnétek.

5. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fõ-fõ apostoloknál.

6. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sõt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk elõttetek.

7. Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?

8. Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szûkölködtem, nem voltam terhére senkinek.

9. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

10. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettõl a dicsekvéstõl nem esem el Akhája vidékén.

11. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.

12. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresõk elõl; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.

13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

15. Nem nagy dolog azért, ha az õ szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az õ cselekedeteik szerint lészen.

16. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

18. Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.

19. Hisz okosak lévén, örömest eltûritek az eszteleneket.

20. Mert eltûritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.

21. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erõtlenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

22. Héberek õk? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.

25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bõjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.

29. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

30. Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.

31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.

32. Damaskusban Aretás király helytartója õrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;

33. És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kõfalon, és megmenekültem kezei közül.