1 Krónikák Chapter 16

1. Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.

2. És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

3. És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

4. És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

5. Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

6. Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.

7. Azon a napon adott Dávid elõször éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.

8. Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.

9. Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

10. Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

11. Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

12. Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.

13. Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!

14. Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!

15. Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

16. A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.

17. Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

18. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19. Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

20. Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:

21. Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.

22. Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23. Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.

24. Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;

25. Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;

26. Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

27. Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.

28. Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!

29. Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

30. Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.

31. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

32. Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.

33. Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.

35. És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

37. Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,

38. Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.

39. Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;

40. Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,

41. Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.

42. És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.

43. Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.