Márk Chapter 3

1. És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.

2. És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.

3. Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.

4. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

5. Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.

6. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

7. Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,

8. És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.

9. És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.

10. Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.

11. A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.

12. Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.

13. Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

14. És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,

15. És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:

16. Simont, a kinek Péter nevet ada;

17. És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

18. És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

19. És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

20. Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

21. A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

22. Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

23. Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?

24. És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

25. És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

26. És ha a Sátán önmaga ellen támadt és maghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

27. Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

28. Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

29. De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

30. Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

31. És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.

32. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

33. Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

34. Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.

35. Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.