Énekek éneke Chapter 2

1. Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

2. Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

3. Mint az almafa az erdõnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.

4. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

5. Erõsítsetek engem szõlõvel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

6. Az õ balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

7. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

8. Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, õ jõ, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

9. Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, és szépem, és jöszte.

11. Mert ímé a tél elmult, az esõ elmult, elment.

12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13. A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj hozzám!

14. Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, a magas kõszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes!

15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szõlõket elpusztítják; mert a mi szõlõink virágban vannak.

16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

17. Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.