A bírák Chapter 17

1. Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérõl való, kinek neve Míka vala;

2. És monda az õ anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!

3. És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az õ anyjának. És monda az õ anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.

4. De õ megint visszaadá a pénzt anyjának, és võn az õ anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.

5. És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az õ fiai közül egyet, és ez lõn néki papja.

6. Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.

7. Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségéból való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.

8. És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol helyet talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.

9. És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébõl, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet.

10. És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendõnként tíz ezüstpénzt és egy öltözõ ruhát és eledelt. És a Lévita beszegõdött.

11. És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lõn néki az az ifjú, mint egyik az õ fiai közül.

12. És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.

13. És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.